Pályázat címe: Várak és Bányavárosok
A rábapatonai és az enesei iskola 7. évfolyamos tanulói egy közös négynapos kirándulás keretében ismerkedtek a magyar történelemmel és a magyar jelennel Szlovákia nyugati és középső területein tett utazásuk folyamán. A Várak és Bányavárosok címen megvalósított pályázat keretében meglátogattunk több, a magyar történelemben is meghatározó szerepet játszó nyugat-szlovákiai várat, várkastélyt, a kirándulás harmadik napján pedig a történelmi magyar bányavárosokat látogattuk meg.
Utazásunk első napját Pozsonyban kezdtük. Egy városi séta keretében végig jártuk a belváros nevezetes helyszíneit és megnéztük fontosabb építményeit. A nagy múltú pozsonyi várat csak kívülről csodáltuk meg, de a koronázó templom gótikus szépségeit belül is megismerhettük. Eredetileg a Medikus kertben álló Petőfi Sándor szobornál szerettük volna elhelyezni az emlékezés koszorúját a Nemzeti dal elszavalásával egybekötve, azonban a kertben építési munkálatok folytak, a szobor is úgy körbe volt ásva és állványozva, hogy 20 méternél közelebb nem tudtunk hozzá menni. A koszorút így is elhelyeztük Petőfi Sándor helyett a Szent Márton dóm lábánál található Liszt Ferenc szobornál emlékeztünk Pozsony város magyar történelemben betöltött szerepére.
A városnézés után a gróf Pálffy család vöröskői lovagvárába angol nyelvű vezetett túrán vettünk részt. Érdekes volt a Pálffy család és a vár történetét idegen nyelven megismerni.
A kirándulás második
napján szintén a gróf Pálffy család nyomdokain jártunk. Ennek keretében
jutottunk el Bajmócra, ahol megcsodáltuk a neogótika egyik remekművét, a
bajmóci várkastélyt, majd a kastéllyal szemközt terpeszkedő állatkertet is
meglátogattuk. A bajmóci állatkert a maga nemében Szlovákia első és legrégebbi
állatkertje. Bajmóc után Nyitrára vitt az utunk, ahol a nevezetes vár
meglátogatása után a belvárosban kaptunk szabad programot.
Csütörtökön észak-keleti irányba vettük az utunkat, szerpentinek és hegyek közt kacskaringózva jutottunk el a csodálatos Körmöcbánya városába. Itt megnéztük a főtéren található bányászattal és pénzveréssel foglalkozó múzeumi kiállítást. Érdekes volt, hogy a múzeum épülete alatt nem egy szokványos pince, hanem egy bánya tárna található.
.jpg)
Utolsó utunk a csodálatos fekvésű és fantasztikus építészettel bíró Selmecbányára vitt. Itt szintén az emlékezés koszorúját helyeztük el a hajdan volt Selmeci Evangélikus Líceum épületénél, mely intézmény padjait koptatta anno Petőfi Sándor és Mikszáth Kálmán is. Ezen a napon mindannyian megtanultuk, hogy Körmöc az aranyáról, Selmec az ezüstjéről, míg Beszterce pedig a rézércről vált híressé és gazdaggá a maga korában.
Utolsó napunkon sem
unatkoztunk először a Dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum állandó kiállítását
néztük meg két turnusban. Innen az utunk az Egyházkarcsai Magyar Tannyelvű
Alapiskolába vitt. Az itteni tanítók és gyerekek hot-doggal és palacsintával
vártak bennünket. Az ebédet a dunaszerdahelyi MacDonaldban költöttük el, majd
folytattuk utunkat a Bősi Vízierőműhöz. A hatalmas víztömeg látványa egyszerre
volt lenyűgöző és félelmetes is. A napunkat és a kirándulást is a mesterséges
és a régi Duna meder közé szorított mesterséges sziget dunacsúnyi csúcsánál
található modern művészeti múzeumban fejeztük be. A múzeum kertjéből
kirajzolódtak a kirándulás kezdetén megismert Pozsony házainak sziluettjei.
